A Mikes Kelemen Program margójára – 5. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
Az ötödik részben Sárosi Attila a magyar emigráns sajtó egyik leghosszabb életű újsgjűnak, a Katolikus Magyarok Vasárnapjának történetét ismerteti.

A magyar emigráns sajtó egy birodalom. Élők és holtak birodalma. Megtalálható itt sok minden: amatőr írók rövid életű lapjai és fontos, maradandó folyóiratok (Új Látóhatár, Irodalmi Újság). Minden kiadványnak, mint az embereknek, sajátos élettörténete van. Már életkorával is figyelemre méltó a Katolikus Magyarok Vasárnapja.

Bőhm Károly esztergomi egyházmegyés pap, az „amerikai magyar katolikusok apostola” az Ohio állambeli Clevelandban 1892-ben építette fel a magyar templomot, a következő évben nyílt meg az iskola és 1894. október 24-én látott napvilágot a Szent Erzsébet Hírnöke című egyházközségi értesítő. Ezt az induló számot másolatban a Mikes-program keretén belül sikerült megszereznünk. Egyszerű hitbuzgalmi közlönyként indult. „A kis piros táblájú Hirnök volt az ő rikkancsa, futkosó káplánja, segítő társa a veszendő magyar lelkek megmentésében ” – írta Török István, a Katolikus Magyarok Észak-Amerikában című monográfiájában. A kiadvány azóta többször változtatta a nevét. 1901-től Magyarok Vasárnapja címmel jelent meg, 1935-től viseli a Katolikus Magyarok Vasárnapja nevet. Kezdettől fogva kettős hivatást töltött be a lap: ápolta a nemzettudatot jobbközép politikai irányultsággal és szolgálta a hitéletet.

A Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956-os bekötött évfolyama a Diaszpóra Tanács IX. ülésén (2019. november 15.) rendezett kiállítás tárlójában

Az erdélyi ferences atyák 1923-ban telepedtek le az Egyesült Államokban és a sajtómissziót 1941-ben vették át. A lapot megszűnéséig a kusztódia adta ki, sokszor egyedül szerkesztették, nyomtatták és postázták a világ sok pontjára az újságot. Amikor az amerikai provincia 1992 decemberében felszámolta a szerkesztőségnek helyet adó youngstowni rendházat, végveszélybe került a matuzsálemi korú kiadvány. A 100. évfolyamot megélve néhány szám után meg is szűnt.
Két fontos ügyet karolt fel a szerkesztőség, melyek jóval túlmutattak egy újság lehetőségein. A második világháború után nagy gyűjtést hirdettek meg az amerikai magyarok között, számos segélycsomagot küldtek Magyarországra, enyhítve az anyaország ínségét, szenvedéseit. Az anyagi segítségen túl át kellett hangolni az amerikai angol és magyar nyelvű közvéleményt, hogy a menekültek nem „volt ellenségek”. Az akkori szerkesztő, P. Bíró Benedek az amerikai szenátus előtti meghallgatáson járt közbe sok ezer hazátlan fiatal letelepedéséért. A másik fontos ügy Mindszenty József bíboros az amerikai magyarok közötti látogatásának felkarolása és dokumentálása volt. A bíboros csak a Vasárnapnak adott engedélyt minden megnyilvánulásának rögzítésére. Az 1974. május végén és június elején lezajlott látogatás alatt megjelent lapszámok tehát a történészek számára forrásértékűek.

Kiss Barnabás ferences atya, a Katolikus Magyarok Vasárnapja utolsó főszerkesztője rögtönzött tárlatvezetést tart kollégáinak a Diaszpóra Tanács kiállításán.

Az amerikai magyarok szélesebb olvasótábora nagyon szerette a kalendáriumtípusú kiadványokat. A reformátusok is kihozták a maguk Bethlen Naptárját, a hetilapok jubileumi albumokat adtak ki, nemegyszer arany vagy ezüstborítású díszkiadásokat. Az efféle olvasnivaló zászlóshajója a Vasárnap kalendáriuma volt. Kerek ötven éven át hiánytalanul megjelent. Az ötvenes–hatvanas években históriás kalendáriumnak hívták, mert az emigrációs élet irodalmi és történeti lenyomatát hozta, a világ minden részén működő katolikus papok adataival kiegészítve. Az utolsó években neves szerzők publikáltak benne: Tűz Tamás, Vajda Albert, Wass Albert, Füry Lajos, Habsburg Ottó és mások. Évenként költői címet kapott, mint például Az idő rostájában, Hajnalvárók, Halkuló harangok.
Amikor egy lap megerősödik, akkor könyvkiadásba is belefoghat. Az 1956-os forradalom után a megnövekedett olvasótábor révén hetenként kétszer is megjelent 1957 és 1961 között. Először imakönyveket adtak ki, majd az emigráció klasszikusnak számító íróitól, Nyírő Józseftől és Wass Alberttől néhány regényt. Két kötet kiemelkedő fontosságú: Mihályi Gilbert premontrei atya és a lap szerkesztője Dunai Ákos által összeállított II. János Pál, a vasfüggöny mögül jött pápa című első magyar nyelvű életrajzi könyv 1980-ban jelent meg. Dunai Ákos készítette a Magyar főnemesek az emigrációban című vaskos interjúkötetet, amelynek második kiadása 1984-ben hagyta el a nyomdát.
A Mikes-program révén a ferences atyák a lap bekötött és szórvány számaiból tetemes mennyiséget Magyarországra szállíttattak. Terveink szerint 1945-től a megszűnésig, 1993-ig digitalizáljuk, s így az érdeklődők könnyen olvashatják az emigráció egyik meghatározó újságját.

Sárosi Attila

A cikk eredetileg az OSZK blogján jelent meg.