A Mikes Kelemen Program margójára – 6. rész

A Nemzetpolitikai Államtitkárság, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Levéltár szervezésében a Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozatában megfogalmazott gondolatok jegyében indult el a Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén. A hetedik évében járó, nagyszabású program keretében hazai és határon túli közgyűjtemények, iskolai könyvtárak gyarapodhatnak könyvekkel, folyóiratszámokkal és számos más érdekességgel – sokat látott imakönyvektől kezdve egészen a bakelitlemezekig. A diaszpórából hazaérkező több százezer dokumentumot a nemzeti könyvtár munkatársai gondozzák, s juttatják el rendeltetési helyükre. Örömteli tapasztalat, hogy az OSZK gyűjteményei is kiegészülhettek a hazaérkező dobozokban rejlő kincsekből. Erről a messze a várakozásunkat meghaladó eredményről számolnak be munkatársaink új blogsorozatunkban.
A hatodik részben Görög Dániel, a Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály munkatársa három földrészt is megjárt könyvekben fellelhető bejegyzések nyomán tengerentúli magyar emigrációs életutakra világít rá.

A Mikes Kelemen Program eddigi hat éve során óriási mennyiségű, több százezer dokumentum érkezett be. Válogatása, könyvtári szempontok szerinti rendezése, feldolgozása öt munkatársunk teljes munkaidejét leköti. Ritkán van idő és lehetőség egy-egy darabot alaposabban megvizsgálni, különös ismertetőjegyeiket mint egy nagy kirakós játékot összeilleszteni és életútjukon elgondolkozni. Most mégis egy ilyen különlegességet mutatunk be.

„Ex libris / Helene Varga / Addis Abeba”

Kivételesen nagy utat bejárt könyvekre bukkantunk a Mikes Kelemen Programban. Két, a közelmúltban feldolgozott könyv viseli az „Ex libris / Helene Varga / Addis Abeba” bélyeget. A bélyeg megjelenése is igényesebb az átlagosnál: ábráján egy orchideaszerű növény két virágjára egy-egy főnix és pillangó száll. Ám még nagyobb hírértéket rejt a lokalizáció, miszerint a könyvek megfordultak Addisz-Abebában, Etiópia fővárosában. Mivel a két magyarországi kiadású könyv az USA keleti partján végzett gyűjtésben került be a Mikes-programba, bizonyíthatóan három földrészen jártak, mielőtt visszatértek volna hazánkba.
Az első könyv Petőfi Sándor válogatott költeményei 1956-ból, a másik Władisław Stanisław Reymont Parasztok című regényének 2. kötete 1955-ös kiadási évvel. Mindkettő belső címlapján a „Pistától 1957. május” bejegyzés olvasható, azonos írásképpel, ami azt valószínűsíti, hogy a könyvek Helene Varga általi szerzeményezésének és az ex libris bélyeg beragasztásának ideje is 1957.
A tulajdonos életútjáról más könyvek bejegyzései szolgálhatnak adatokkal. Tollas Tibor Hazafelé című verseskötetének egy, szintén a Mikes-programban feldolgozott példányát ugyanis a következő dedikációval látta el: „Ilikének és Pistának, újbóli találkozásunk emlékére, a régi addis abebai szép napokat sohasem felejtve, szeretettel: Tollas Tibor, Sarasota, 1992. nov. 16.” Ha Helene és Ilike, esetleg ez a Pista és az a Pista azonos személy, akkor Tollas dedikációja bizonyíték, hogy a könyvek tulajdonosukkal együtt vándoroltak Afrikából Amerikába. A szívélyes dedikáció arra is rávilágít, hogy a könyvek tulajdonosa régi ismeretségben állhatott az emigráció irodalmi életének „kovász-emberével”. Tollas Tibor 1962 őszén járt Addisz-Abebában, és African Mission című beszámolója tanúsága szerint a helyi magyarokkal együtt ment kirándulni, ahol a költő és az irodalomkedvelő Helene összebarátkozhatott.
Ha pedig a Parasztok első kötetét is megvizsgáljuk, egy teljes életút vázlata kezd kibontakozni. Az első kötetben a „Mészáros Istvánné / Janótól 1975” bejegyzés olvasható a belső címlapon, melynek jellege és írásképe hasonlít a második kötet 1957-es bejegyzéséhez. A sejtés szerint az 1957-es Helene Varga és az 1975-ös Mészáros Istvánné azonos személy, aki tizennyolc évvel később szerezte be a regény első részét, és időközben férjhez ment – alkalmasint éppen ahhoz a Pistához, akitől 1957-ben könyveket kapott.

Görög Dániel

A cikk eredetileg az OSZK blogján jelent meg.